Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Babakocsi. Szép, masszív darab volt, közép-árkategóriás, arisztokrata névvel és külsővel.
Születési anyakönyvi kivonata szerint 2 funkciós babakocsi volt lábzsákkal és pelenkázótáskával. Mi több, téliesíthető modell, kerekei felfújhatóak.
Mikor egy téli napon eljöttek érte, tudta, itt az ő ideje, mostantól mindenki csodálhatja a Babakocsi elhivatottságát, nagyszerűségét. Így is lett: egy újszülött palántát bíztak rá, sokat síró, sosem elégedett embergyereket, ő mégsem gondolta azt, hogy elég, nem cipelem tovább, hanem végezte a dolgát, ahogyan kell; a csecsemőhöz tartozó Asszony pedig sokat dicsérte a Babakocsi hasznos voltát más asszonyoknak.
Telt, múlt az idő, a síró-rívó csecsemő egyszerre csak fel tudott ülni a Babakocsiban, és már egyáltalán nem sírt annyit. Igaz, miután megtanult totyogni, egyre többször kapta magát azon a Babakocsi, hogy ő bizony szégyenkezik a saját kinézete miatt, mert a járó talpacskák igencsak összekoszolták az ő ruháját.
Az Asszony egyszer ugyan kimosta a huzatot, de talán nem látta a különbséget a mosott és a mosatlan ruha között, mert többször nem tette. Az is lehet, hogy egyre gömbölyödő pocakja miatt nem foglalkozott vele.
Eljött a nap, amikor a gömbölyödő pocak eltűnt, helyette jött egy újabb síró-rívó csemete. A Babakocsi arca felderült, úgy gondolta, az Asszony megint olyan büszke lesz rá, mint mikor elsőszülöttjét cipelte.
De tévedett. Az Asszony már nem dicsekedett vele, sőt, egyre többet morgott az orra alatt, amiért nem tellett új kocsira a második gyereke alá. Néha dühösen belerúgott a Babakocsiba, akinek minden porcikája összerándult: hisz ő nem tett semmi rosszat, miért bántják?
A nagyobbik gyerek képes volt ugyan menni, szaladni, rohanni, de már öltözködés közben összeszorította a száját, amikor az Asszony sétára vitte a Babakocsit és a csecsemőt: nem akart gyalogolni. Ő is be akart ülni, ringattatni akarta egyre terebélyesedő hátsóját. Az Asszony pedig egyre rövidülő viták árán megengedte, hogy beüljön a kicsi mellé.
Szomorú idők jöttek a Babakocsira. Huzata mind szürkébb és szürkébb lett, az eredeti mintájára már ő maga sem emlékezett. Kerekeit senki sem fújta fel, csapágyai nyikorogtak, gyötrődtek a súly alatt.
És egy napon, egy bevásárló központ kellős közepén, életének 7. évében felmondta a szolgálatot. A benne ülő 2 lakli gyerek, kiknek kortársai már régen nem szorultak efféle hordozókra, meglepetten pislantott anyjára. Az Asszony persze szentségelt, mi mást is tudott volna tenni, szidta a valaha szebb napokat látott Babakocsi minden konstruktőrét és mennyei atyját -de a Babakocsi ezt már nem hallotta.
Teste a bevásárlóközpont konténerjében végezte, lelke pedig tovább szállt egy gyártás alatt lévő, felső-középkategóriás új kocsiba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése