Fórum

2010. április 8., csütörtök

Csak egy vers :)

Nagy László: Májusi rózsa

Elvette tőlem a lángot,
szívénél gyermek érik.
Járja a bánya-világot,
kormos a lába térdig.

Fürgén csak két szeme győz a
síkon, meredek dombon.
Nehézkességével ő a
földön lépkedő sólyom.

Éjjelek és nappalok jönnek,
jajgat s mosolyog, mintha
ölében lenne a földnek
minden öröme, kínja.

Sápadt az asszonyka, már a
gyermekért csatáz nyíltan,
megveti azt, aki szánja,
szóljatok hozzá vígan.

Kínjai tornyát sikítva
dönti, ha eljön az óra,
s akkor világra virít a
legszebb májusi rózsa. 

Nincsenek megjegyzések: