2008. szeptember 27., szombat
Fecske Csaba: Jó leszek
állíthatom
reggeltől estig,
tetőtől talpig,
csupa jó leszek.
A füleimet ezentúl
mindig megmosom,
rendbe rakom a ruhám,
tiszták lesznek a körmeim,
köszönök szépen mindenkinek.
Azt teszem csak
ami szép és jó,
ha már jó leszek
és ezután az leszek!
Nem verekszem,
nem húzom meg a lányok haját,
semmit sem teszek
amit nem szabad,
a legeslegjobb gyerek én leszek.
Ha majd nagy leszek,
mert ezt a sok jóságot
észben tartani azért
nem tudja egy ilyen kisgyerek!
2008. szeptember 18., csütörtök
Weöres Sándor: Köszöntő
Jöttem karikán, kicsi taligán,
Három véka fülemüle énekel a fán.
Kordé kocogó taligakerék,
Három véka jókívánság,
Áldjon meg az ég.
2008. május 3., szombat
Joghurt

Miért jobb natúr joghurtot venni, mint ízesítettet?
Mert
- olcsóbb
- több benne a lehetőség
- egészségesebb.
Ha veszünk egy pohár ízesítetlen natúr joghurtot, abban nincs tartósítőszer, hozzáadott cukor. Tehetünk bele friss, darabolt gyümölcsöt vagy lekvárt. Cukrozni felesleges.
Ha többfelé vesszük, egyetlen pohárból máris több ízt nyerhetünk, mert mondjuk egyik gyerekünk a barackosat szereti, a másik pedig az epreset. Az ízek intenzitását is mi magunk adjuk meg.
Egyszóval jobban járunk a natúrral ebben is, mint az élet oly sok területén :)
2008. március 29., szombat
Tavaszi reggel
Hajnali négykor bekiabáltak,
ahogy a torkukon kifért,
/ bár az ablak alatt a fáknak
zord kucsmáiba alig ért,
még nem is ért új fénye a napnak/
s mint a bolondok, úgy kacagtak,
kurjongattak az ablak alatt vad
vigadozásban a kerti rigók.
Hajnali négykor szárnyas égi
korhelyek dala vert ma fel.
Micsoda hangok csetepatéi!
Füttyök, sípok, ezer meg ezer!
Bosszantott ez a csibészlárma,
de a szívem nemsokára
együtt dalolt, egy nótára
vert veletek, buta sárgarigók.
S mintha én volnék a hajnal,
mintha én volnék a kert,
úgy megteltem e friss zsivajjal,
úgy telezengett az irigyelt
állati jókedv bölcsessége,
hogy valami könnyű égbe,
földöntúli békességbe
vittek, emeltek a földi rigók.
Hajnali négytől harsogott a
korhelynóta az ablak alatt;
úgy zengett az a dal, hogy azóta
nélküle is csupa fütty a nap;
csupa fütty, pedig elhallgattak
s reggelre emlék maradt csak,
hogy milyen éktelenül mulattak
a hajnali kertben a sárgarigók.
2008. március 7., péntek
2008. február 13., szerda
Körmöcske




2008. február 12., kedd
Ujjkötés
2008. február 11., hétfő
Levesgyöngy
1 egész tojás
2 evőkanál liszt
só
olaj v. zsír a sütéshez
Elkészítés: Egy tojást simára keverünk liszttel, hogy sűrű palacsintatésztát kapjunk, sóval ízesítjük. Szűrőkanálon (vagy tésztaszűrőn) keresztül, állandó keverés mellett (hogy ne csíkokat, hanem borsókat kapjunk) bő, nagyon forró zsiradékba csorgatjuk, és rózsaszínűre sütjük. Jól lecsorgatjuk, szívópapírra terítjük.
2008. február 8., péntek
2008. január 28., hétfő
Rajzolós mondókák
2008. január 24., csütörtök
A babakocsi meséje

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Babakocsi. Szép, masszív darab volt, közép-árkategóriás, arisztokrata névvel és külsővel.
Születési anyakönyvi kivonata szerint 2 funkciós babakocsi volt lábzsákkal és pelenkázótáskával. Mi több, téliesíthető modell, kerekei felfújhatóak.
Mikor egy téli napon eljöttek érte, tudta, itt az ő ideje, mostantól mindenki csodálhatja a Babakocsi elhivatottságát, nagyszerűségét. Így is lett: egy újszülött palántát bíztak rá, sokat síró, sosem elégedett embergyereket, ő mégsem gondolta azt, hogy elég, nem cipelem tovább, hanem végezte a dolgát, ahogyan kell; a csecsemőhöz tartozó Asszony pedig sokat dicsérte a Babakocsi hasznos voltát más asszonyoknak.
Telt, múlt az idő, a síró-rívó csecsemő egyszerre csak fel tudott ülni a Babakocsiban, és már egyáltalán nem sírt annyit. Igaz, miután megtanult totyogni, egyre többször kapta magát azon a Babakocsi, hogy ő bizony szégyenkezik a saját kinézete miatt, mert a járó talpacskák igencsak összekoszolták az ő ruháját.
Az Asszony egyszer ugyan kimosta a huzatot, de talán nem látta a különbséget a mosott és a mosatlan ruha között, mert többször nem tette. Az is lehet, hogy egyre gömbölyödő pocakja miatt nem foglalkozott vele.
Eljött a nap, amikor a gömbölyödő pocak eltűnt, helyette jött egy újabb síró-rívó csemete. A Babakocsi arca felderült, úgy gondolta, az Asszony megint olyan büszke lesz rá, mint mikor elsőszülöttjét cipelte.
De tévedett. Az Asszony már nem dicsekedett vele, sőt, egyre többet morgott az orra alatt, amiért nem tellett új kocsira a második gyereke alá. Néha dühösen belerúgott a Babakocsiba, akinek minden porcikája összerándult: hisz ő nem tett semmi rosszat, miért bántják?
A nagyobbik gyerek képes volt ugyan menni, szaladni, rohanni, de már öltözködés közben összeszorította a száját, amikor az Asszony sétára vitte a Babakocsit és a csecsemőt: nem akart gyalogolni. Ő is be akart ülni, ringattatni akarta egyre terebélyesedő hátsóját. Az Asszony pedig egyre rövidülő viták árán megengedte, hogy beüljön a kicsi mellé.
Szomorú idők jöttek a Babakocsira. Huzata mind szürkébb és szürkébb lett, az eredeti mintájára már ő maga sem emlékezett. Kerekeit senki sem fújta fel, csapágyai nyikorogtak, gyötrődtek a súly alatt.
És egy napon, egy bevásárló központ kellős közepén, életének 7. évében felmondta a szolgálatot. A benne ülő 2 lakli gyerek, kiknek kortársai már régen nem szorultak efféle hordozókra, meglepetten pislantott anyjára. Az Asszony persze szentségelt, mi mást is tudott volna tenni, szidta a valaha szebb napokat látott Babakocsi minden konstruktőrét és mennyei atyját -de a Babakocsi ezt már nem hallotta.
Teste a bevásárlóközpont konténerjében végezte, lelke pedig tovább szállt egy gyártás alatt lévő, felső-középkategóriás új kocsiba...